Koronás címer

Közéleti blog. Emlékeztek a címervitára? Nem? Nem baj, a véleményem már ismeritek...

Demokratának lenni

"Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."

Friss topikok

Linkblog

2014.02.26. 23:35 koronás címer

A Líbiai háború - 1. rész

Írásom Németh Balázs szíves figyelmébe ajánlom.

 

A Líbiai háborút manapság egyre többen kezdik hasonlítani az Iraki megszálláshoz. Habár a párhuzam elsőre erőltetettnek tűnhet, azt megállapíthatjuk, hogy a katonai beavatkozás, illetve annak iránya és mértéke mindkét esetben visszásnak tekinthető. Irak tömegpusztító fegyverekkel már nem rendelkezett, ezzel a CIA tisztában is volt, ezáltal a háborúnak nem volt jogalapja. Líbia esetében az ENSZ csak egy légtérzár létrehozására és a polgári lakosság megóvására adott felhatalmazást, mégis hathatós légi támogatást, fegyvereket és kiképzést biztosítottak a szövetséges erők a felkelők számára.

 

A nemzetközi politikával, hadviseléssel, a jelen kor háborúival és helyi konfliktusokkal foglalkozó szakmai és civil folyóiratok és internetes portálok gyakran szolgálnak érdekes elméletekkel a háborúk valós okaira. Ezek egy része a fantazmagória körébe sorolható, míg mások kifejezetten elgondolkoztatóak. Az Iraki háború kitörése után került szóba, hogy nem csak az olajmezők feletti kontroll, hanem a dollár nemzetközi helyzete is indokolta az Amerikai beavatkozást. "A dollár gyengülése az olajpiacon is megtette hatását. Mivel nincs az OPEC-ben sem kötelező előírás az üzletkötések devizanemére, jónéhány ország magára vállalta az úttörő szerepét az euróban kötött üzletek terén: Irak Szaddám Husszein bukása előtt nem sokkal teljesen átállt az euróban való elszámolásra, és Irán, Malajzia és az Egyesült Arab Emirátusok is lebonyolított már euróban fizetett olajeladásokat."1 Ahogy korábban is említettem, Irak nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel. "A CIA-nak már 2002-ben, vagy még korábban információi lehettek arról, hogy Szaddám Huszein 1995-ben leállíttatta az iraki atom- és vegyifegyverprogramot. Az USA ennek ellenére mégis megindította az Irakot teljesen leromboló inváziót."2

 

A Líbiai beavatkozás is kérdéseket vethet fel. Az olajmezők feletti kontroll mellett mennyit nyomhatott latba, hogy Kadhafi egy új, arany alapú pénzt kívánt bevezetni Afrikában? Esetleg Kadhafi tetemes magánvagyona is szerepet játszhatott a történések alakulásában? Mi állhatott a háttérben? Ezen kérdések megválaszolása nem célja e bejegyzésnek, e tárgyakban való vizsgálódásom lehetőségei is korlátozottak. Blogbejegyzésem a Líbia felett elrendelt repüléstilalmi zóna létesítésétől Kadhafi haláláig, illetve az azután kialakult állapotok vázolásáig öleli fel az országban történteket. Írásom részletekbe menően írja le, hogy hogyan alakult a nemzetközi megítélése a háborúnak, hogyan alakultak az érintett felek véleményei, s mindez hogyan jelent meg a sajtóban. Mindehhez Magyarország egyik legnépszerűbb internetes oldalát hívom segítségül. Az index.hu oldalon megjelent hírek egybefogott csokra igen jó tükrözi azt, hogy hogyan lehet megnyerni, formálni a közvéleményt egy cél elérése érdekében. Elítélhető-e a propaganda, a sajtó, a média befolyásolása? Nem. Ez mind szerves része a politikának és a háborúnak. Problematikusnak tarthatjuk, hogy jogi felhatalmazás nélkül került sor jelentős beavatkozásra? Igen. Hogy jelen esetben ez miért alakult így, arra könnyű a válasz: Oroszország mindent megtett, hogy ne legyen nemzetközi beavatkozás, így ENSZ BT hozzájárulás a közvetlen beavatkozáshoz. Felhatalmazás helyett a szövetségesek a médiára támaszkodtak, „Vox populi, vox Dei”, a nép hangja az Isten hangja. Ha Isten el akarja űzni Kadhafit, akkor ugyan mi állhatna ennek útjába?

 

2004. október 11-én oldotta fel az EU a Líbiával szemben fenntartott fegyverembargót, melyet még 1986-ban vezettek be terroraggodalmak és az ország feltételezett atomfegyvertervei miatt. Nem is volt olyan régen 2006, mikor az Egyesült Államok felújította Líbiával a diplomáciai kapcsolatokat. „A döntés elismerése annak, hogy a jelentős kőolaj- és földgázkinccsel bíró ország továbbra is elkötelezetten elutasítja a terrorizmust, és példásan együttműködik az Egyesült Államokkal és a nemzetközi közösség tagjaival."3 2007 márciusában már arról írt az index.hu, hogy "A tervezett amerikai-líbiai együttműködés az atomerőmű építése mellett sólepárló rendszerek fejlesztésére, közös kutatási és technológiai programok beindítására és líbiai szakemberek egyesült államokbeli képzésére is kiterjed." Líbia nemzetközi megítélése folyamatosan javult, csupán csak két emlékezetes ügy volt kivétel; a bolgár ápolók ügye, akiket azzal vádoltak, hogy szándékosan fertőztek meg HIV-vírussal majd 400 gyermeket. Az öt bolgár ápolónőt és egy palesztin orvost majd 8 évig tartották fogva, és kínozták is őket.4 A másik ügy egy Svájccal kapcsolatos csörte, melyben a konfliktus forrása az volt, hogy fényképek kerültek ki Kadhafi fiának és feleségének letartóztatásáról, melyre azért került sor, mert bántalmazták egy hotelnek alkalmazottait.5 E két negatív hírt leszámítva alapvetően semleges szerepben tűnt ki Líbia a nemzetközi sajtóban. Tripoli és Párizs fegyvereladási szerződést írt alá6, Amerikával barátkozik Líbia7, Líbia fegyvert vesz az oroszoktól8, Líbia tag lett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, bár emberi jogi szervezetek tiltakoztak9.

 

Líbiában diktatúra volt, melyet egy igen szélsőséges személy vezetett. A kérdés az, hogy egy javuló viszonyból hogyan lett egy ellenséges viszony? Oroszország, Kína, Brazília nem támogatta a repüléstilalmi zóna bevezetését. Hosszas diplomáciai alkudozások után végül tartózkodtak. Érdekes, hogy míg Líbia esetében az Arab Liga csak repüléstilalmi zóna felállítását javasolta10, addig Szíria esetében már 2012 februárjában szárazföldi békefenetartó csapatok bevetését tartotta szükségesnek11, amire a mai napig nem került sor. A repüléstilalmi zónát az ENSZ BT 1973-mas határozata rendelte el, melyet 2011. március 17-én hoztak. Index hír címe: "A britek és a franciák bombázhatják Líbiát"12, hirtelen komoly fordulat történt a politikai kommunikáció terén. Az utolsó pillanatban módosítottak a szövegen, és már nem repüléstilalmi zónáról volt szó, hanem többről. "Felhatalmazza a tagállamokat... hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az ENSZ BT 1970-es (2011) határozatának 9.-pontjának ellenére (notwithstanding!), a polgári lakosság védelmére, (megóvva) a Líbiai Arab Szocialista Népi Közösség polgári lakott területeit (a) fenyegető esetleges támadástól, beleértve Bengázit, a külföldi megszálló erők bármely formában Líbia bármilyen részén, területén való alkalmazását kivéve" A "minden szükséges intézkedés" teljesen szubjektív fogalom, a határozat a külföldi katonák bevetésén kívül mindent megenged. A 9. pont a fegyverembargóról szóló határozat volt, mely többek közt ezeket is tiltotta eddig, (melyek most már megengedhetőek a Líbiai lakosság védelmének – nem a felkelők – érdekében): a lakosság felfegyverzése, lőszerrel, katonai járművekkel és felszerelésekkel, technikai segítségnyújtással, képzéssel, pénzügyi vagy egyéb segítségnyújtással való támogatása, beleértve a karbantartásban vagy használatban való segítségnyújtást, beleértve a zsoldos személyzetet is.

 

Már-már megkésve érkezett a nyugati beavatkozás, hisz Khadaffi-hez hű hadsereg már majdnem bevette a lázadók központját, Bengázit. Napokon múlt csak, hogy a felkelők utolsó bázisát is felszámolják.13 12 óra elég volt Bengázi felmentéséhez, szól az Index szalagcíme.14 A legmodernebb technikákat felvezető felszabadító erők először a Bengázit körbezáró Líbiai hadsereget támadták, majd a Líbiai légvédelmet semmisítették meg. A kezdeti sikerek után maga a szövetség is komoly kérdésekkel szembesül: „Továbbra sem világos, valójában miért is harcolnak a szövetségesek Líbiában, de ami egy katonai akció esetében ennél is szokatlanabb, az sem, hogy ki az akció vezetője. Meg kell védeni egy civilt, akinek gépfegyver van a kezében? Mit kezd a helyzettel a NATO? Mi az akció neve egyáltalán?... Mi a különbség egy civil és egy lázadó között? Ez pedig azért nagyon lényeges, mert az ENSZ BT múlt heti, 1973-as határozata, melynek alapján megindult a katonai akció, azt mondja ki, hogy a cél a civil lakosság védelme. Nem pedig a lázadók támogatása, Kadhafi megdöntése, Líbia megszállása, vagy más.”15 Ez igen komoly kérdéseket vet fel. „A Kprax blog összegyűjtötte az ezzel kapcsolatos álláspontokat: eszerint Liam Fox brit védelmi miniszter, William Hague brit külügyminiszter és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is azt mondja, a líbiai vezető célpont lehet, míg többek között Robert Gates amerikai védelmi miniszter és Sir David Richards brit vezérkari főnök viszont azt, hogy nem.”15

Egy független ország vezetőjének elűzésre, esetleges meggyilkolására viszont nem adott felhatalmazást az ENSZ BT határozat. Nem ez lenne az első eset, mikor egy ENSZ BT határozatot figyelmen kívül hagynak, elég csak az 1244-es határozatra gondolni, mely Szerbia (ex. Jugoszlávia) területi egységét mondja ki, mely szerint Koszovó nem létezhetne önálló államként.

 

„Sem az ENSZ határozata, sem a NATO-parancsnokság nem célozza a líbiai felkelők megsegítését és Kadhafi eltávolítását. Csakhogy az eddigi műveletekkel pontosan ezt akarták elérni. Jog és igazságosság sehogy se találkozik ebben a konfliktusban.”16 „A keddi líbiai események legfontosabb tanulsága, hogy igen, a Kadhafi-ellenes felkelők tényleg egy szedett-vedett, komoly harci tettre képtelen bagázs... Kadhafi hadserege azonban a jelek szerint csak taktikai okokból vonult vissza, és a sorok rendezése után most visszacsapott. Kedd folyamán egymás után jöttek a hírek a felkelők újabb és újabb vereségeiről, és fokozatos keleti irányú meneküléséről... Hiába a szövetségesek légicsapásai, a felkelők még ahhoz is amatőrök, hogy a megritkított és legyengített líbiai hadsereggel szemben fel tudják venni a harcot. Erre ráébredni látszik a nemzetközi közösség is, egyre több politikus és diplomata beszél nyíltan arról, hogy fegyverszállítmányokkal kellene segíteni a líbiai ellenzéket...”17 „Már legalább két hete engedélyezte a felkelők felfegyverzését Barack Obama, derült ki titkos elnöki rendelete kiszivárgása után. A felkelőkre rá is fér a segítség, a légicsapások ellenére sem képesek megtörni a Kadhafihoz hű erők ellenállását.”18 „Messze van még az összeomlástól Moamer Kadhafi hadserege.”19 „Váratlanul tűzszünetről beszélnek a felkelők. Bizonyos feltételekkel nem elleneznének egy tűzszünetet a líbiai felkelők, akik keleten visszaszorultak a hadszíntéren, de a Kadhafi-rezsim belső bomlásában még reménykedhetnek.”20 „Elvetette a felkelők tűzszüneti feltételeit pénteken a Kadhafi-kormányzat, hangsúlyozva, hogy a kormánycsapatok nem fogják feladni a városaikat, mint azt a lázadók követelik.”21 Ez valóban irreális kérés volt, mondhatni arcátlanság, hogy ilyet követelésekkel állnak elő a felkelők. Eközben Egyiptom és Irán is fegyverekkel és járművekkel támogatja a felkelőket. Erre reagálva Szaud-Arábia nemtetszését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy Irán beavatkozik más országok belügyeibe, Irán meg azzal kontrázik, hogy Szaud-Arábia meg Bahreinbe (független alkotmányos monarchia) küldött katonákat, hogy az elnyomó hatalmat támogassa a felkelőkkel szemben.22 Amerikai és egyiptomi kommandósok képezik a felkelőket23, miközben Kadhafi lendül ellentámadásba24. „Líbiában több fronton is heves harcok folytak a hét végén a kormányerők és a felkelők között, de döntő fordulat nem következett be, noha az utóbbiakat már nyugati katonai kiképzők támogatják a helyszínen... Líbia a harcok befejezését akarja – közölte Abdelati el-Obeidi líbiai külügyminiszter-helyettes vasárnap este Athénban az őt fogadó Jeórjiosz Papandreu görög kormányfővel.”25 Líbia befejezné a háborút, békét kötne a felkelőkkel. Érdemes visszatekintetni, honnan indult ez a folyamat? Egy légtérzártól, mely tiltotta volna minden nemű légi jármű repülését, a polgári lakosság és a béke megteremtése érdekében. „A líbiai felkelők elutasították Moammer Kadhafi líbiai vezető két fiának állítólagos ajánlatát, amely szerint apjuk távozna a hatalomból, hogy megnyissa az utat a demokráciába való átmenet előtt.”26 Ez utóbbi pedig egy igazán méltányolható ajánlat volt, hisz a felkelők eredeti célja megvalósult volna. Sőt, utólag láthatjuk, egy felülről irányított rendszerváltási folyamat egész Líbia számára szerencsésebb helyzetet eredményezhetett volna. Könnyen elképzelhető, hogy a felkelők vérszemet kaptak, és célul tűzték ki Kadhafi megölését. Ahogy láthatjuk, ebben partnerekre leltek.

 

Felőrölik Kadhafi erőit a légicsapások,27 „Kadhafi levélben kérte Obamát, hogy ne bombázzák Líbiát. Egy nyugdíjas amerikai politikus Tripoliba indult, tárgyalni. A felkelők segítséget kérnek, nem állnak jól.”28 „Hillary Clinton elutasította szerdán Moammer Kadhafinak a Barack Obama elnökhöz intézett tűzszüneti kérelmét, és felszólította a líbiai vezetőt, hogy vonja vissza csapatait, valamint vonuljon emigrációba.”29 „Az Afrikai Unió tárgyalásokat kezd Líbiában. Öt afrikai államfő utazik vasárnap a líbiai Tripoliba és a felkelők által uralt Bengáziba a Dél-Afrikai Köztársaság elnökének vezetésével, hogy közvetítsenek a két szemben álló fél közötti diplomáciai tárgyalásokban.”30 „Moammer Kadhafi elfogadta az Afrikai Unió útitervét, mely a líbiai konfliktus lezárásához vezethet, jelentette be Jacob Zuma dél afrikai elnök, miután egy közvetítő csoport élén tárgyalt a líbiai vezetéssel Tripoliban. Az útiterv része a tűzszünet is a lázadókkal...A közvetítő csoportnak rajta kívül tagja a mali, a mauritániai és a kongói elnök és az ugandai külügyminiszter. Hétfőn a lázadó erők legfontosabb városában, Bengáziban folytatódnak a tárgyalások.”31 „Teljes körű együttműködésre szólította fel a líbiai felkelőket a közvetíteni próbáló Afrikai Unió (AU) kedden, miután azok előző nap elutasították a kontinentális szervezet tűzszüneti ajánlatát. Az AU közleménye szerint a megbeszélés sikertelen volt, mivel az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) nem hajlandó tárgyalni a tűzszünet részleteiről addig, amíg nem teljesülnek az általuk megszabott előzetes feltételek. A dokumentumban a szervezet felszólította az ÁNT-t, hogy Líbia érdekeit szem előtt tartva -<működjön együtt, és segítse az igazságos és tartós politikai megoldás keresését és megvalósítását>-. Moammer el-Kadhafi líbiai vezető elfogadta az AU tűzszüneti ajánlatát, ám a lázadók elutasították, mivel nem volt szó benne Kadhafi és fiai távozásáról, amihez ők ragaszkodnak. Musztafa Abdel Dzsalíl, az ÁNT vezetője hétfőn kiemelte, hogy <minden olyan kezdeményezés, amely nem számol ezzel, nem érdemes megfontolásra>.”32 „Az EU-országok külügyminiszterei keddi luxembourgi tanácskozásuk záró nyilatkozatában azonnali és valódi tűzszünetet szorgalmaztak Líbiában, újra felszólították Moammer Kadhafit, hogy mondjon le a hatalomról, valamint kinyilvánították az unió készségét arra, hogy az ENSZ felkérésére katonai eszközökkel is biztosított humanitárius műveletet hajtson végre az észak-afrikai országban.”33 „Kész önként távozni a hatalomból Moammer Kadhafi líbiai vezető, ha ellenzéke teljesíti három feltételét.”34 Az első feltétel, hogy Szaif al-Iszlám, legidősebb fia vezesse le az átmenetet, ő lépjen helyére míg meg nem választják utódát. A második feltétel, hogy nem száműzhetik őt Líbia földjéről, a harmadik, hogy a hatalomátadás tisztelettel, az ő és családja biztonságának szavatolásával történjen meg. Ezek a feltételek igazán elfogadhatónak tűnnek, de a felkelők elvetették. Mindeközben a líbiai külügyminiszter bejelentette, egy alkotmány elfogadásának előkészületei folynak. Líbiának korábban nem volt hivatalos alkotmánya.35 Kadhafi katonái behatoltak Adzsábijába, mely város a Bengázi felé vezető úton, attól 135 kilométerre van.36 Április elsején a NATO vette át a légtérzár irányítását, de a légitámadásokat pár napig még az Egyesült Államok és Franciaország koordinálta. A NATO több vizsgálatot is indított, ugyanis többször támadták a szövetségesek a felkelőket, vélelmezhetően véletlenül. Russ Harding brit ellentengernagy, a líbiai NATO-hadműveletek parancsnok-helyettese a félre sikerült támadásokkal kapcsolatban nem is akart bocsánatot kérni, mivel szerinte Kadhafi erőire akartak csapást mérni, arról nem tudtak, hogy a felkelőknek is vannak tankjaik.37 Itt újra felmerül az a kérdés, mely szerint az ENSZ határozat a civil lakosság védelmére adott felhatalmazást, a lázadók légi támogatására nem. Mi a célja a szövetségesek beavatkozásának? A NATO hogyan értelmezi a felhatalmazást? A kérdés igen fontos. Nem véletlenül hátráltak ki NATO tagállamok a Líbia elleni műveletek mögül, illetve csak korlátozottan támogatták azt. Több európai ország is korlátozta, hogy a NATO keretében mit tehetnek meg erői a líbiai akcióban. Olaszország például elrendelte, hogy vadászgépei nem nyithatnak tüzet, a hollandok betartatják a légtérzárat, de nem bombázhatnak földi célpontokat, a svéd repülők pedig csak védekezésként lőhetnek. Anders Fogh Rasmussen főtitkár a Líbiáról rendezett dohai csúcson viszont kitűzte a célt37: Miután Kadhafi légvédelmét és légierejét nagyrészt kiiktatták, a misszió jelenleg a földi egységek, így tankok és tüzérségi egységek megsemmisítéséről szól. A NATO szerepvállalása hamarosan akár még bővülhet is, ugyanis Manfred Lange tábornok arról beszélt a Deutsche Welle-nek, hogy a szövetség megkezdte az esetleges líbiai szárazföldi hadműveletek előkészítését, amelyre humanitárius segítségnyújtás miatt lehet szükség. Az eddig is rugalmasan értelmezett ENSZ-határozat ugyan tiltja a megszállást – habár ettől függetlenül különleges egységek feltehetően vannak Líbiában –, de a „civilek védelme” értelmezést kiterjesztve akár szárazföldi humanitárius akciók is indíthatóak. Lange tábornok bejelentése mégis meglepő, hisz az ENSZ-határozat elfogadása előtt szerepelt a NATO tervezett feladatai között a humanitárius segítségnyújtás, azonban a légtérzár felállítása után már úgy tűnt, ezt a területet inkább az Európai Unió veheti át. Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az előző héten levélben fel is ajánlotta38 Ban Kimunnak, hogy készek katonai eszközökkel is védelmet biztosítani a líbiai humanitárius műveleteknek. Az ehhez szükséges ENSZ-felhatalmazás azonban eddig nem érkezett meg. Kadhafi eközben erőszakos választ ígért az Európai Unió szerintük humanitárius akciónak álcázott gyarmatosítási kísérletére. Álláspontja szerint a lakosok csak a Vöröskereszttől, illetve a Vörös Félholdtól fogadhatnának el segélyt Miszratában.

Khadafi katonái viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a megváltozott környezethez. Nehéz eszközökkel (harckocsik, páncélozott szállító járművek) ritkán mutatkoznak nyílt terepen, inkább a városokban bújnak meg, míg a katonai erők egy része áttért ugyanazokra a taktikára, amit a felkelők használnak (könnyű terepjárók egy légvédelmi gépágyúval felszerelve). A levegőből nézve innentől kezdve nehéz megkülönböztetni, ki a felkelő és ki Kadhafi embere. Az első hetek változó hadiszerencséje után beállni látszanak a frontvonalak. A felkelők szervezettség és nehézfegyverzet híján képtelenek hatékonyan felvenni a harcot, ráadásul a logisztikai képességek hiánya miatt nem is tudnak jelentősen eltávolodni Bengázitól, a felkelés központjától. Senki sem számol az ország hosszú távú kettészakadásával. A Líbiai helyzetről szóló második konferencián Dohában döntöttek arról, hogy a Kadhafi rezsim külföldön befagyasztott pénzeit elérhetővé teszik az ellenzéknek (a felkelők szerint ez 100 milliárd dollár lenne, bár homályos, hogy kinél van). Az ellenállók felfegyverzése is szóba került, de ebben nincs egységes álláspont, van aki szerint ellentétes a BT.-határozattal, mások szerint nem. Így vagy úgy, a fegyverszállítmányok megindultak, a CNN egyik forgatócsoportja frissen beszerzett harckocsi elleni rakétákat látott a felkelőknél.39

2011 áprilisában két fő központja van a harcoknak. Az egyik Miszráta, mely Tripolitól 210 km-re keletre, az ország nyugati felében van. E város felkelők által uralt városrészét rakétákkal lövik a kormányerők. A támadásoknak civil áldozatai is vannak. A civil áldozatok számának megítélése azért is nehézkes, mert nem könnyű eldönteni, hogy civilnek számít-e egy felkelő, akinek éppen nincs fegyver a kezében? Másik központja Adzsábijába, mely a felkelők központjától van 135 km-re nyugatra. A szövetséges erők, illetve a NATO mindezalatt Tripolit is bombázza, valamint mindenhol bombatámadást hajt végre, ahol kormányhoz hű katonai csapatokra lel. A NATO légicsapásoknak szintén vannak civil áldozatai. Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár a külügyminiszterek egyik berlini értekezlete után elmondta: a szövetség mindaddig katonai nyomást gyakorol a Kadhafi-rezsimre, amíg az folytatja a polgári lakosság elleni brutális támadásokat.40 Jelen esetben a nyomásgyakorlás katonai beavatkozást jelent. A polgári lakosság megóvására e háborúban azonban nincsenek meg az azonos lehetőségek; míg a szövetségesek megengedhetik maguknak, hogy precíziós fegyverekkel törekedjenek a civil áldozatok számának csökkentésére, addig a földre kényszerített líbiai hadsereg lehetőségei ezen a szinten korlátozottak. A MAT-120-as spanyol gyártású kazettás tüzérségi lövedékek bevetése a Miszrátai lázadók ellen szembeötlő kegyetlenségről tesz tanúbizonyságot, ez a lövedék 21 robbanótöltet tartalmaz. Felmerül a kérdés, hogy a Kadhafi rezsim törekedne-e egyáltalán a civil lakosság megkímélésére, amennyiben lenne rá lehetősége. Feltehetően nem, a túlkapásokat a pszichológiai hadviselés eszközeként vetnék be.

Charles Bouchard tábornok, a NATO-hadműveletek kanadai parancsnoka közölte, egy olyan területet bombáztak Tripoliban, mely "egy katonai övezet, ahol különféle épületek és rezidenciák állnak... és különféle katonai parancsnokságoknak és irányító központoknak ad otthont"; "Ezzel véget akarunk vetni az erőszaknak és a párbeszéd és diplomácia légkörét akarjuk megteremteni." Ez utóbbi mondat paradoxonnak tűnhet. Ezt követően Musza Ibrahim, a líbiai kormány szóvivője gyilkossági kísérletnek nevezte, hogy a NATO olyan épületkomplexumot rombolt le, amelyet Moammer el-Kadhafi is használt, és ahol politikai hivataloknak van a székhelyük. Azt állította, hogy a támadásban hárman haltak meg az irodisták és a biztonsági személyzet tagjai közül, míg 45-en megsebesültek.41 Mindezek közben élesen bírálta a nemzetközi koalíció líbiai beavatkozását Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy senki nem kapott felhatalmazást Moammer Kadhafi líbiai vezető megölésére. Koppenhágában a Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnökkel tartott közös sajtóértekezleten Putyin úgy vélte, hogy a Nyugat megengedhetetlen módon átlépett a Biztonsági Tanács határozatán. Az orosz kormányfő azt gyanítja, hogy a líbiai eseményekbe történő külső beavatkozás mögött az észak-afrikai ország busás szénhidrogén-lelőhelyeit kell keresni.

A kormányerők a Tunéziai határ melletti területeket is ellenőrzésük alá akarják vonni, ezért támadásokat indítottak Nálút város ellen, valamint a Miszrátai ostrom utánpótlásvonalait veszélyeztető, felkelők kezén lévő területek ellen is. Miszrátát körülvették a kormányhoz hű hadsereg katonái, így a város fegyver ellátása, valamint a sebesültek kimenekítése a tenger felől történik. A líbiai kormány mindent megtesz, hogy ezt az utat is elzárja a felkelők elől. "Bebizonyítottuk, hogy a miszrátai lázadók az elmúlt néhány hétben Bengáziból, Katarból és egyéb helyekről kapnak fegyvereket. Ezt nem fogjuk megengedni" nyilatkozta Musza Ibrahim líbiai kormányszóvivő.

Április végén Kadhafi TV-beszédében ismét tűzszünetet ajánlott fel. Békülékeny hangvételű volt, mely minden lázadónak kegyelmet ígért. Emellett hozzátette, a NATO légicsapásai és tengeri járőrözése túlterjeszkednek az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatában foglalt jogosítványokon. Felszólította az állandó BT-tag Oroszországot és Kínát, valamint a Líbiával baráti viszonyt ápoló afrikai és latin-amerikai országokat, szorgalmazzák, hogy a BT újra tekintse át a határozatot, és annak alkalmazását. Május elsején NATO légicsapásban meghalt Kadhafi második legkisebb fia (a híradásokban legfiatalabbként említették, ám Khamis – aki 2012 októbere óta szintén halott – a legfiatalabb) és három unokája. A hivatalos tájékoztatás szerint Khadafi a feleségével szintén az épületben volt, de nem esett bajuk. Korábban Kadhafi TV beszéde alatt a TV székház melletti épületet ért bomba találat. Ez a kormányszóvivő szerint egyértelműen arra utal, hogy vadásznak Kadhafi-ra. Válaszként felgyújtották a hetek óta üresen álló brit és olasz külképviseleteket.42

Bárminemű jogalap nélküli megtámadása Líbiának kellemetlen magyarázkodásra kényszerítette volna a szövetségeseket, így a rezsim korábbi kegyetlenkedéseit vették elő; a hágai törvényszék elé kerültek a háború kirobbanása előtti esetek. A Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Luis Moreno-Ocampo szerint szilárd bizonyítékok utalnak arra, hogy Moamer Kadhafi emberiesség elleni bűncselekményeket követett el: "A konfliktus elején civileket gyilkoltak". Arra is szilárd bizonyítékokat találtak, hogy a Kadhafi-rezsim elkövette az üldöztetés bűntényét is, ez a tömeges letartóztatásokat és kínzásokat takarja. Ezek alapján Kadhafi egyértelműen vádolható emberiesség elleni, és talán háborús bűncselekményekkel is.43 E súlyos és vélhetően megalapozott vádak mellett nem árt ha belegondolunk abba, hogy az arab tavasz által érintett országok szinte mindegyikében hasonló eszközökkel élt a hatalom. Felvetődik a kérdés, másokkal szembe is hasonló vádakat fog-e megfogalmazni a hágai ügyészség?

Három milliárd dollár kölcsönt kérnek a líbiai felkelők az amerikai, francia, illetve az olasz kormánytól. "A rendelkezésünkre álló pénzeszközök talán három, legfeljebb négy hónapra elegendőek" - mondta Ali Tarhoni, a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács gazdaságért és olajszektorért felelős tagja. A hitel garanciájának Kadhafi külföldön zárolt vagyonát javasolják.44 E kérésre válaszul pénzalapot hoztak létere a felkelők támogatására a nemzetközi erők. Mindezt "Nyílttengeri kalózkodásnak" nevezte Háled Káim líbiai külügyminiszter-helyettes, aki szerint az ország vagyonának külföldi befagyasztása egyszerűen rablás.45

A felkelők harci sikereket értek el, a NATO-val különleges kapcsolatot építettek ki, melynek eredményként a felkelőket közvetlen precíz légi támogatásban részesítik. A felkelők csapatainak mozgását esetenként a NATO irányítja. Bagdadi Mahmúdi líbiai miniszterelnök az ENSZ főtitkáránál tiltakozott az országa elleni NATO-bombázások miatt, a világszervezet alapokmányának megsértésével vádolva az észak-atlanti szövetséget. A szövetség által végrehajtott légicsapások egyértelműen túllépnek az ENSZ-től kapott felhatalmazás keretein, emellett sértik a nemzetközi jogot és az ENSZ alapokmányát is, mondta Mahmúdi Ban Ki Munnak.46 A NATO az akció megkezdés óta nem tapasztalt erővel támadta a kormányhoz hű hadsereget, ezzel légi támogatásban részesítve a felkelőket, akik mondhatni állóháborúba kerültek, nem voltak képesek a líbiai hadsereg megtörésére. Mindeközben folyamatosan bombázza a NATO Tripolit. Érdekes megjegyzést tesz Claudio Gabellini olasz tábornok, a NATO nápolyi parancsnokságán: "a NATO összes célpontja katonai" jellegű. Tagadta, hogy a szövetség Moammer Kadhafit venné célba.47 A líbiai diktátor törzsi vezetőkkel találkozott és tárgyalt, adta hírül a líbiai állami TV, eközben képeket is mutattak a vezetőről. Ez azért emelendő ki, mivel Kadhafi gyermeke és unokái halála óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt. „A NATO légiereje szerdára virradóra is parancsnoki központokat és kormányzati intézményeket támadott a líbiai fővárosban és környékén, találat érte a parlament, az állami tévé és rádió, valamint a líbiai hírügynökség épületét is. Állandó célpontja a Tripoli elleni légitámadásoknak a Báb el-Azízíja-i főhadiszállás, amelynek bunkerében húzta meg magát feltevések szerint Kadhafi ezredes.”48


A NATO 2011. május közepén a kormányhoz hű katonáknak szóló rádióadást indított, a műsort líbiai katonai frekvencián sugározták. A Kadhafi távozását követelő felkelők ellen küzdőket arra szólították fel, hogy ne harcoljanak népük ellen. "Senkinek sincs joga pokollá változtatni népe életét" A figyelmeztető mondatok angolul és (iraki akcentussal) arabul is elhangzottak. "Válasszatok. Békés Líbiát építetek családotok javára és országotok jobb jövője érdekében", vagy folytatódnak a légicsapások, figyelmeztetik Kadhafi katonáit. A műsorban szerepelt egy nő, aki azt kérdezi, "Miért, fiam, miért ölöd népünket?", és egy gyerek, aki sírva kérte: "Gyere haza, apa, hagyd abba a harcot!"49 Klasszikus műveletnek számít a katonai morál megtörésére tett kísérlet. Később láthatjuk, nem ez volt az egyetlen próbálkozás e cél elérése érdekében.

Tunéziába menekült Kadhafi felesége, aki egyébként magyar származású; Szafia Farkas néven született. A csoporttal együtt menekült Kadhafi lánya is. Május vége felé látott napvilágot egy Londoni gyermekpszichológus tanulmánya, melyet egy menekült táborban végzett kutatás alapján írt. Ez alapján legalább 259 esetben követtek el nemi erőszakot a kormányhoz hű katonák.50

Május végén Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára úgy fogalmazott, a líbiai katonai művelete eléri célját, közeledik Kadhafi líbiai vezető hatalmának vége.51 Mindenképp szerencsés, hogy tisztázódni látszik a művelet célja, mégpedig Kadhafi hatalmának megdöntése. Erre azonban az ENSZ BT nem adott felhatalmazást, mondhatnánk ez egy önkényes művelet. Mindeközben a felkelők TV adást indítottak, valamint névvel ruházták fel hadseregüket, melyet ezek után Nemzeti Felszabadítási Hadseregnek hívnak. A NATO június elsején 90 nappal meghosszabbította a küldetés időtartamát, melyet eredetileg június 27-éig hagytak jóvá. Ez arra enged következtetni, hogy jóval nagyobb ellenállásba ütköztek a szövetséges erők, mint amire számítottak.52 Érdekességként említendő meg, hogy a sajtóban többször előfordul a fegyverszállítási embargó betartatásának feladata. Erről ugyan rendelkezik az ENSZ BT 1970. határozatának 9. pontja, de az 1973. határozat viszont a polgári lakosság védelmének érdekében részben felmentést ad az embargó betartásának követelménye alól. Ezek szerint a Kadhafi-rezsim katonái az embargó alá esnek, de a civil lakosság biztonsága – nem a felkelők támogatása – érdekében a polgárok nem.

Francia diplomácia forrásokra támaszkodva a Le Figaro arról írt, hogy tízezer embert ölt meg Tripoliban és környékén az elmúlt három hónapban a Kadhafi-rezsim. A konzervatív francia napilap szerint Líbia 2 millió lakosú fővárosában legalább 20 ezer embert vettek őrizetbe. "Tömeges letartóztatások, éjszakai razziák, fosztogatások, utcai kivégzések, a legmagasabb szintről érkező parancsok az erőszakra, emberek tömeges eltűnése, tömegsírok: külföldi szemtanúk hiányában valóságos humanitárius dráma zajlik zárt ajtók mögött Tripoliban" – fogalmazott a francia lap. A külügyminisztérium mindezt a líbiai rezsim elől menekülőktől, emberi jogi szervezetektől, diplomatáktól és a nyugati titkosszolgálatoktól érkező "részleges, de egybehangzó információkra" hivatkozva állítja.53 London május végén jelentette be, hogy négy Apache típusú támadó helikoptert küld Líbiába, ezt megelőzően pedig Párizs közölte, hogy 12 harci helikoptert indítottak útnak az észak-afrikai ország felé egy francia hadihajón, hogy adott esetben bevethessék őket a katonai patthelyzet megoldására. Arról azonban egyelőre nincsenek hírek, hogy a "kisebb" célpontok elleni precíziós támadásokra alkalmas járműveket mikor és hol vetik, vetették be. A harci helikopterek bevetése játék a szavakkal; az ENSZ nem adott felhatalmazást arra, hogy harcoló alakulatok szállják meg Líbiát; a föld felett néhány méterrel repülő páncélozott csatahelikopterek bevetése esetén valóban nem teszi lábát külföldi katona Líbia földjére, így a szövetségesek – értelmezéstől függően – betartják a határozat ezen részét.

Június 6-án Kadhafi telefonon hívta fel az állami televíziót; "nem borulunk térdre", "nem adjuk meg magunkat". "Egyetlen választásunk van, itt fogunk maradni a hazánkban, élve vagy halva". "Akár mártírok leszünk, akár megölnek bennünket vagy öngyilkosságot követünk el, teljesíteni fogjuk a történelem által ránk rótt kötelességünket."54 Június 9-én jött a hír, mely szerint újabb vádat emelhet Moamer el-Kadhafi ellen Luis Morendo-Ocampo, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze. Moreno-Ocampo kezdeti szkepticizmusának ellenére bizonyítottnak találta, hogy Kadhafi nők tömeges megerőszakolását rendelte el, a megfélemlítést is fegyverként használva a rezsimje elleni lázadás leverésére.55

Egyesült Államokbeli források szerint Kadhafi titkosszolgálatának különleges megbízottja érkezett Washingtonba, aki az Obama-kormány egyik magas rangú tisztségviselőjével tárgyalt. A kiszivárgott információk szerint Kadhafi kész elmenekülni, valamint a Líbiai kormány megkezdte a tárgyalásokat a felkelők hivatalos szervével, az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal egy ideiglenes kormány létrehozásáról. Mindezen információk birtokában két következtetésünk lehet annak függvényében, mennyire tartjuk hitelesnek a forrást: Amennyiben a hír valós, Kadhafi kész elmenekülni, átengedni az országot a lázadóknak. Amennyiben a hír dezinformáció, a Kadhafi-rezsim továbbra is olyan erős, hogy ilyen eszközöket bevetésére kényszerülnek a koalíciós erők. Eközben a NATO tovább bombázza Kadhafi főhadiszállását és annak környékét a főváros, Tripoli központjában. James Cameron brit miniszterelnök érdekes nyilatkozatot tett: "Nekünk itt van a NATO, az ENSZ, és a mi oldalunkon áll az Arab Liga is. A katonai, diplomáciai, politikai nyomás egyre növekszik, Kadhafinak már nincs sok ideje hátra."56 E szavak nehezen magyarázhatóak egyértelműen, nem világos, hogy Kadhafi kormányzására vagy életére gondol.

Kadhafi Június 23-án ismerte el57, a NATO falhoz szorította. "Ellenállunk, és a harc folytatódik a túlvilágon is, amíg nem végzünk magukkal" – mondta Kadhafi a líbiai tévében. Szónoklatával egykori harcostársával, Huildi Hamidival vállalt szolidaritást, akinek több családtagja, köztük állítólag két unokája is életét vesztette hétfőn a NATO légicsapásában. "Miután megölték gyerekeinket és unokáinkat, többé nincs köztünk semmilyen megállapodás. A falhoz szorítottak minket. Maguk (a Nyugat) még hátrálhatnak. Van hová hátrálniuk – hangoztatta Kadhafi. – Egyszer majd hasonlóképpen fogunk válaszolni, és a házaitok válnak legitim célpontokká". A NATO légitámadása eközben folytatódott. "A keresztes gyarmatosítók atlanti szövetsége polgári célpontokat, köztük egy pékséget és egy éttermet bombázott Bregában, tizenöt ember halálát és több mint húsznak a sebesülését okozva a két hely látogatói közül" – jelentette szalaghírben a Moammer Kadhafi vezette rezsim állami televíziója. A vádakat a NATO visszautasította.58

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Moamer el-Kadhafi líbiai vezető ellen, akit emberiesség elleni bűncselekményekkel és civilek elleni támadások elrendelésével vádolnak Az ügyész 1200 dokumentum áttanulmányozása és 50, civilekkel készített interjú után jutott arra a következtetésre, hogy "Kadhafi személyesen adta ki a parancsokat a líbiai civilek elleni támadásokra." "A fegyveresei líbiai civileket támadtak meg otthonaikban és a köztereken, demonstrálókra lőtt éles lőfegyverrel, nehézfegyverzettel támadta a temetéseken résztvevőket és orvlövészekkel lövette a mecsetekből távozókat."59 A tripoli kormány visszautasította a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsát Moammer Kadhafi, egyik fia és a líbiai titkosszolgálat vezetője, Abdullah asz-Szenuszi ellen. Mohammed al-Gamúdi igazságügyi miniszter szerint az ICC döntésével a NATO-t akarja segíteni abban, hogy fellelje és megölje az észak-afrikai ország vezetőjét.

Június végén a harcok tovább folynak. A felkelők Tripoliba vezető útját Zlitan városánál elvágták a kormányerők. "A Kadhafi-párti erők készülnek a következő napokra. Csapatokat sorakoztattak fel, és több rakétavetőt is idehoztak. Egyre szaporodik az ellenőrzőpontok száma is. A helyzet egyre bonyolultabbá válik" – mondta egy magát Mabruknak nevező zlitani lázadó, akinek elmondása szerint a NATO már kedden éjjel hadihajókról lőtte a partokat.60 Július elején az Afrikai unió újra tárgyalta a Líbiai helyzetet. A felkelők párizsi kapcsolata közben a következő nyilatkozatot tette: „Ha látjuk, hogy Kadhafi távozik, készek vagyunk leállítani az ellenségeskedést és tárgyalni a Kadhafi körül lévő testvéreinkkel” Mindeközben a felkelők Bengáziban hálájukat fejezték ki Franciaországnak, amiért Párizs könnyű-fegyvereket dobott le részükre az ország nyugati részén.61

Az Afrikai Unió július másodikai nyilatkozata szerint nem tesznek eleget a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Moammer Kadhafi líbiai vezető ellen kiadott elfogatóparancsának. A szervezet 17. csúcsértekezletének a résztvevői határozatukban jelezték, hogy az AU tagállamai nem működnek együtt a hágai testülettel. Szerintük a Kadhafi, valamint egyik fia és a líbiai titkosszolgálat főnöke ellen kiadott elfogatóparancs nem segíti elő a líbiai válság felszámolását, hanem csak tovább bonyolítja a helyzetet, amelynek politikai és tárgyalásos rendezését javasolták a csúcs résztvevői. A csúcs záró sajtóértekezletén Jean Ping, az Afrikai Unió bizottságának gaboni elnöke méltatlankodva állapította meg, hogy a büntetőbíróság csak afrikaiak fölött ítélkezik, máshol – Afganisztánban, Pakisztánban, Gázában, Csecsenföldön, vagy éppen Srí Lankán nem.62

Július másodikai közlés szerint a NATO az azt megelőző héten növelni kezdte légicsapásainak számát Líbia nyugati részében, amely – az ellenzék egyes harci sikerei dacára – még mindig nagyrészt a Moammer Kadhafihoz hű erők ellenőrzése alatt állt. Tripoli közlése szerint elővárosában, Tádzsúrában a NATO lebombázott egy szakiskolát. "Támadunk minden olyan katonai berendezést, amelyet a lakosság elleni válogatás nélküli támadásokra használnak Líbia-szerte" – hangoztatta Charles Bouchard tábornok63, a líbiai NATO-hadműveletek parancsnoka a szombaton közzétett közleményben. Ezen mondat alapján arra lehet következtetni, hogy a NATO addig bombázná Tripolit, illetve Kadhafi bunkereit, ameddig bármilyen fegyver a kezükben van. Ez vitatható álláspont, ugyanis ha az lett volna az ENSZ döntése, hogy minden kényszerítőeszközétől meg kell fosztani Líbiát, és valamennyi fegyvert a felkelők kezébe kell adni, akkor ezt fogalmazta volna meg a BT.

Abdul Ati el-Obejdi, a hivatalos líbiai rezsim külügyminisztere július 20-án Moszkvában tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A tárgyalás után kifejtette: Moammer el-Kadhafi távozása nem szerepel az Afrikai Unió javaslataiban, az indítvány tűzszünetre, a NATO-bombázások beszüntetésére és minden oldal bevonásával a politikai párbeszéd megkezdésére irányul. Hangsúlyozta: a probléma katonai úton nem oldható meg, minden félnek lépéseket kell tennie a békés rendezés érdekében, s abban minden félnek részt kell vennie, nem csupán a felkelőknek. Obejdi elítélte a külső beavatkozást, ezen belül a felkelőknek szóló fegyverszállításokat, hangsúlyozva, hogy az nem segíti elő a megoldást.64

A harcok továbbra is hevesen folytak a térségben. A felkelők augusztus 14-ére fontos pozíciókat foglaltak el Závija város térségében. Állításuk szerint nem tartják messzinek Tripoli bevételét. A Tripoli kormány közlése szerint viszont teljesen ellenőrzésük alatt tartják Závija városát.65 A város stratégiailag kiemelten fontos, itt működik az utolsó olyan olajfinomító, mely a kormány kezében van. A város Tripolitól keletre fekszik, a kormány utánpótlása csak ebből az irányból oldható meg. Délre a sivatag terül el, Tripolitól távolabbra, keletre fekvő területek a felkelők fennhatósága alatt állt. Vélelmezhetően a hivatalos kormánynyilatkozatnak megfelelően a líbiai hadsereg uralja még e térséget. Augusztus 15-én Kadhafi telefonon beszélt az állami televízióban, kitartásra biztatva híveit. A líbiai hadsereg eközben csapatösszevonásokat kezdeményezett Tripolitól keletre. Egy Scud rakétát is kilőtt a hadsereg, de a hírek szerint nem talált célt, a sivatagban robbant fel.66 Augusztus 19-én újabb légitámadás érte Tripolit. A nemzetközi sajtót bejáró hír szerint augusztus 21-én este a felkelők bevették Tripoli városát. Az al-Dzsazíra tudósítója Tripoli központjából, a Zöld térről jelentkezett be.67 Az internet azonban nemcsak az arab tavasz és a forradalmárok oldalán van. Az internetre felöltött videó szerint ugyanis a riporter egy megszólalásig a Zöld térre hasonlító helyről jelentkezett be, egy hatalmas baki azonban egyértelműen látszik. Egy több méteres párkányzat és egy hatalmas vakablak hiánya.68 A híresztelések szerint Katarban berendezett hatalmas stúdióban vették fel a tudósításhoz szükséges anyagot. Ezt támasztja alá az alábbi bejelentkezés, mely augusztus 22-én dél előtt érkezett: „Ha nem mindig egyértelmű, mi is történik Tripoliban, az azért lehet, mert az általunk követett források tudósítói sem mindig látják át teljesen, mi a helyzet. Sőt, vannak, akik a szállodájukból sem jutnak ki. Több tudósító is arról ír, nem tudnak kimenni a Rixos hotelből, ahol az elmúlt hónapokban laktak, mert olyan heves harcok zajlanak a környékén, és mesterlövések is fenyegetnek. A SkyNews tudósítója a Twitteren azt írta, mindannyiuk számítógépeit feltörték és megtalálták emailjeiket is, kinyomtatva.” Délután viszont már változatos hírek láttak napvilágot. A 21-ei állítólagos megrendezett televíziós bejelentkezéssel kapcsolatban nincs lehetőségem a források hitelességének vizsgálatára de nem is tartom feladatomnak; elsőre nem tűnik légből kapottnak az információ. Miért is? A Rixos hotel alig 3,5 kilométerre van a Zöld tértől, nehezen elképzelhető, hogy míg a Zöld tér teljesen a felkelők kezén van (ünneplő tömeg a videón), addig a Rixos környékén (szintén a belváros) még másnap is heves harcok folynak. A lélektani hadviselés nagyon fontos, és egy ilyen beszámolóval a távol lévő katonák egy része megtörhető, könnyebben adják meg magukat. Miért fontos ez? Tripoli nagy város, rengeteg civil lakossal. Ha utcáról utcára kell a lázadóknak bevenni a várost, az rengeteg civil áldozattal járhat. Minden lehetséges eszközt be kell vetni ilyen esetben az áldozatok számának csökkentése érdekében, mind katonai, mind polgári téren. A hírek manipulációja, a dezinformáció mindig is fontos része volt a háborúknak. Elképzelhető, hogy most is egy ilyen esettel találjuk magunkat szemben. Az ezt napokban valóban bevették a tüntetők Tripolit.

A következő célpont Kadhafi szülővárosa, Szirt volt. A britek bombázták a várost, a felkelők megindították ostromukat. Augusztus 29-én az algériai külügyminisztérium közleményt adott ki, mely szerint Kadhafi neje, lánya és két fia – köztük az a Mohamed, akiről korábban azt állították, hogy fogságba esett – hétfő reggel valóban átjutott Algériába.69 Moamer el-Kadhafi sorsáról viszont ekkortájt nem voltak pontos információk. Augusztus 30-án három nap haladékot adtak a líbiai felkelők vezetői a Kadhafihoz hű erőknek a megadásra, különben katonai erővel verik le őket. Musztafa Abdul Dzsalil, a líbiai felkelők Átmeneti Nemzeti Tanácsának (ÁNT) vezetője azt mondta, hogy az ultimátum Moammer Kadhafi szülővárosának, Szirtnek és az összes többi városnak a lakójára is vonatkozik.70

A korábbi félelmek beigazolódni látszanak. A felkelők etnikai alapon, válogatás nélkül feketék tucatjait börtönözték be Tripoliban, mondván nagy részük zsoldos katonája volt a Kadhafi-rezsimnek. Egy Tripoliban lévő fogdában egy cellában 26 feketét látott egy újságíró, akiket folyóvíz nélkül tartanak fogva. A feketék azt állítják, hogy mind civilek, akik csak néhány hónapja élnek a fővárosban, és a felkelők egyszerűen begyűjtötték őket. A fogházon kívül sok fekete asszony és gyerek gyülekezik, a letartóztatottak hozzátartozói. Hangos sírással fogadják, amikor az ijedtnek látszó férfiakat elviszik egy rabszállító kocsiban. Egy nő azt mondja, a férjének semmi köze a háborúhoz, itt dolgozott Tripoliban, és két nappal ezelőtt tartóztatták le az utcán.71 Juszef Aiszalín, a fogház egyik vezetője azt mondta, elképzelhető, hogy a feketék között vannak ártatlanok, de a többségük hivatásos katona, vagy Kadhafi zsoldosa. „Azért jöttek ide, hogy embereket öljenek” – jelentette ki. Bizonyítékul fényképes katonai igazolványokat mutatott, amiket állítása szerint a letartóztatottaktól vettek el. „Azokat, akik egyszerű polgárok, ismerjük. Tudjuk, hogy ki az, aki velünk van. Ezek a frontról menekültek el. Bűnösök. Katonai egyenruha volt rajtuk. Tripoli régi város, itt nincsenek feketék, csak fehérek. Kadhafi hozta őket ide Csádból vagy Nigerből. Ki fogjuk vizsgálni az ügyüket, és aki ártatlan, azt elengedjük. Mindez törvényes, az Átmeneti Nemzeti Tanács felügyelete alatt történik. Most azt próbáljuk kideríteni, hogy hova rejtették a fegyvereiket. Folytatjuk a letartóztatásokat, hiszen meg kell védenünk magunkat.” A hágai Nemzetközi Büntető Bíróság már májusban azt mondta, hogy vizsgálja azokat az állításokat, hogy a felkelő erők fekete-afrikaiakat támadtak meg. Az Átmeneti Nemzeti Tanács azt állítja, utasította harcosait, hogy kezeljék az elfogottakat emberségesen és a nemzetközi jog kívánalmainak megfelelően. Az Amnesty International aggályosnak találta a kibontakozott helyzetet.

Szeptember elsején bejelentette az átállását a felkelőkhöz Kadhafi utolsó miniszterelnöke. "Bejelentem, hogy megadom magam a forradalomnak. Líbia jóléte és a líbiai nép jogai mellé állok. Azt kívánom, hogy fejeződjék be a vérontás, és azonnal legyen béke" – közölte a dubaji tv-ben a hatalmától megfosztott politikus. Hozzátette, továbbra is Líbiában van, és kapcsolatban áll a felkelőkkel. Bagdadi Mahmúdi 2006 óta volt kormányfő. Ezzel egyidejűleg ő volt a Líbiai befektetési ügynökség – a világ egyik legnagyobb vagyonalapja – és a Líbiai kőolaj- és földgáztanács elnöke is.72 (Később Bagdadi Mahmúdi állította azt, hogy 50 millió euróval támogatták Sarkozy választási kampányát 2007-ben.)73 Ezzel párhuzamosan az EU részlegesen feloldott több korábban hozott gazdasági szankciót Líbiával szemben. Az ENSZ nemzetközi misszió létrehozását tartja szükségesnek. A humanitárius helyzet katasztrofális, az infrastruktúra romokban van. Szeptember elsején további egy hét ultimátumot adtak a felkelők Szirt városának. Kadhafi viszont folytatásra buzdítja híveit.

A harcok szeptember közepén is folytak. Kadhafi szóvivője, Músza Ibrahím ismeretlen helyről úgy nyilatkozott, a Kadhafi-rezsimhez hű erők jól szervezettek, eltökéltek, és a három ellenálló városra, Szirtre, Bani-Valídra és a délnyugat-líbiai Szabhára mért NATO-csapások ellenére kitartanak, és vissza fogják verni a támadást. Szirtet október elején sem sikerült bevenni a felkelőknek, sőt Tripoliban még október közepén is elszigetelt tűzharcokról számolt be a BBC.

Még augusztusban nyilatkozott Roland Lavoie kanadai ezredes, a NATO líbiai műveleteinek szóvivője, mi szerint a NATO számára nem katonai célpont Moammer Kadhafi. Lavoie újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, nem tudják, hol tartózkodik Kadhafi. Ennek azonban szerinte már nincs túl nagy jelentősége, hiszen az eddigi líbiai vezető "valószínűleg nem lesz részese a politikai megoldásnak", immár "nem tekinthető a játszma résztvevőjének"74 Ezek után kijelenthetjük, a NATO hivatalosan is elismerte, elűzte a hatalomból Kadhafit. Ugyanezen a napon Aram Segunts, az Orosz-líbiai Üzleti Tanács elnöke úgy nyilatkozott, mi szerint az orosz energiaipari vállalatok várhatóan nem folytathatják a munkát Líbiában, amennyiben a NATO által támogatott felkelők megdöntik Moammer Kadhafit, mivel a NATO megakadályozza majd a vállalatok visszatérését. Itt meg kell említenem, a Roszoboronexport hivatalos közlése szerint megközelítőleg két milliárd dolláros kárt okoz Oroszország hadiiparának a líbiai forradalom.75 Augusztus 25-én nyilatkozott úgy Liam Fox brit védelmi miniszter, hogy NATO is besegít Moammer Kadhafi utáni kutatásban. A katonai szövetség hírszerzéssel és felderítőeszközökkel segíti a líbiai felkelőket irányító Átmeneti Nemzeti Tanácsot Kadhafinak és "a rezsim megmaradt tagjainak" felkutatásában. A NATO elsősorban légi felderítéssel segít. Arra a kérdésre, hogy különleges alakulatokat is bevetnek-e Líbiában, például a brit hadsereg különlegesen kiképzett elitalakulatát, az SAS kommandót, a miniszter azt felelte: "Jelenleg nem közölhetünk semmit a különleges erőkről" A The Daily Telegraph című londoni napilap korábban azt írta, az SAS "kulcsszerepet játszott" a líbiai főváros, Tripoli bevételét célzó hadműveletek összehangolásában. Az újság azt is tudni véli, hogy az elitegység azt a parancsot kapta, hogy próbálja felkutatni Kadhafit.76+77 Az Amnesty International nyilvánosságra hozott jelentése szerint a Kadhafihoz hű líbiai fegyveresek gyermekfoglyokat erőszakoltak meg, a felkelők pedig külföldi zsoldosokat tartottak fogva, és szintén gyerekeket bántalmaztak a fél éve tartó polgárháborúban.  -->

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://koronascimer.blog.hu/api/trackback/id/tr235834457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása