Koronás címer

Közéleti blog. Emlékeztek a címervitára? Nem? Nem baj, a véleményem már ismeritek...

Demokratának lenni

"Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."

Friss topikok

Linkblog

2014.02.14. 11:46 koronás címer

A szeretetről Valentin napon

Mikor máskor engedhetné meg magának egy férfi, hogy a szeretetről és a szerelemről írjon, mint Valentin nap? Úgy hiszem, és úgy is tapasztalom, hogy igen sokan értik félre a szeretet és a szerelem jelentését. Az unalomig ismételt szeretethimnusz szavait idézném, kiegészítve a jelenkori közgondolkodás fiktív kommentárjával.

 

A szeretet türelmes, - Ha nem vagy türelmes, nem szeretsz. Mondom, hogy várjál már!
a szeretet jóságos, - Mi az hogy fáradt vagy és rossz a kedved? Nem szeretsz?
a szeretet nem féltékeny, - Ne légy féltékeny, mert látod: akkor nem is szeretsz.
nem kérkedik, nem is kevély. - Jó napod volt? Nekem nem; és most minek idegesítesz?
Nem tapintatlan, - Tsss, most erről nem akarok beszélni, ez tudod nem tartozik rád.
nem keresi a maga javát, - Szóval légy szíves járj már az én kedvemben, ha szeretsz...
nem gerjed haragra, - Ha szeretsz, nem haragszol.
a rosszat nem rója fel. - Ne mondj semmit, ne mondj semmit, ne mondj semmit!
Nem örül a gonoszságnak, - Ami nekem rossz, az mind gonoszság.
örömét az igazság győzelmében leli. - Mindig nekem van igazam; és örülj is neki!
Mindent eltűr, - Ha beszólok, mert olyanom van, viseld is el!
mindent elhisz, - Minden rendben lesz, hidd már el!
mindent remél, - Többek közt, hogy ma jó napom lesz.
mindent elvisel. - Bocs, de ma nincs erőm fürdeni...
S a szeretet nem szűnik meg soha. - Ha már nem akarsz velem lenni, akkor sohasem szerettél.

 

Már mindenki sejtheti, hogy hol hibádzik ez a gondolkodásmód. A szeretetet sokan az élvhajhászással, a kényelemmel, és birtoklással keverik össze: „Szeretlek, tehát az enyém vagy, csinálj mindent úgy, ahogy nekem jól esik.” Így olvasva talán mindenkinek egyértelmű, de hétköznapokban más a helyzet. Éveken át nem tudtam jól megfogalmazni magamnak, és most is csak keresem, hogy hogyan tudnám jól körülírni a szeretet mibenlétét, az igaz szerelem lényegét, és egy boldog párkapcsolat alapját.

 

A kiindulópont önmagunk. Ismernünk kell saját magunkat. Tisztában kell lennünk életünk összes fajsúlyos traumájával, ismernünk kell természetünket, gondolkodásmódunkat. Tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy milyen hatások értek minket az életünkben, mik az erősségeink és gyengeségeink. Fel kell nőnünk, hogy egy 12 éves gyermek érzelmi intelligenciáját meghaladva kordában tudjuk tartani emócióinkat, indulatainkat. Ha a múltunk rendben, a jelennel kell foglalkozni. A jelen akkor lehet boldog és kiegyensúlyozott, ha az embernek van jövőbe vetett hite. Célok kellenek, reális, és elérhető célok. Saját magunk művelése, testi-lelki építése. Élvezetek helyett a boldogság keresése. Rossz példaként itt van Szardanapallosz ninivei király, ki sírfeliratán azzal dicsekszik, amit az étel és a szerelmi élvezet nyújtott neki; Arisztotelész csak így gúnyolódik rajta „Egy szarvasmarha sírjára sem írhattak volna mást." Meg kell élnünk emberségünket, testben, szívben és lélekben építenünk kell magunkat, hogy minden este nyugodt lelkiismerettel hajtsuk álomra fejünket. Hinnünk kell magunkban, jóindulattal és pozitívan kell saját magunkhoz is állnunk.

 

Ha magunkkal tisztában vagyunk, akkor tudunk igazán szeretni. Szerelmesnek lenni könnyű, az csak egy érzés, egy ránk törő érzelem. Nem kíván erőfeszítést. Az igaz szerelem viszont több ennél, annak alapja a szeretet. Ahogy saját magunk erősségeit és gyengeségeit megismerjük és elfogadjuk, ugyanúgy társunk erősségeit és gyengeségeit is meg kell ismernünk és el kell fogadnunk. Nem szabad felül kerekednünk, vagy birtokolnunk a másikat. A másik ember egy önálló személy, joga van fáradtnak lenni, vagy máshogy gondolkodni mint mi. El kell fogadnunk önállóságát akkor is, ha már években, évtizedekben mérhető a közös múlt. Szeretnünk kell, ami alkalmanként nehéz feladat. Hinnünk kell a másikban. Segíteni neki, hogy minél jobban teljesedjen ki, hogy vágyait és álmait el tudja érni, melyek nem feltétlen egyeznek a mieinkkel. Ezek az álmok és vágyak a sajátjai, és hinnünk kell benne, hogy ezeket meg tudja valósítani. Társként kell mellette állni. Nem kioktatni, nem kinyilatkoztatni kell. Mindent meg kell beszélni, sohasem szabad hazudni. Hinni kell a másikban, és méltónak lenni arra, hogy bennünk is higgyenek. Hűségesnek kell lenni. Ahogy Erich Fromm írja: „Csak az képes másokhoz is hű lenni, aki önmagában is hisz, mert csak az ilyen ember lehet biztos abban, hogy egy későbbi állapotban is ugyanaz lesz, mint ma, és ezért ugyanúgy fog érezni és cselekedni, mint ahogy most elvárja magától.” Hinni önmagunkban, és másikban. Elfogadni, támogatni, szeretni akkor is, ha nehéz. Nagyanyám hosszú és boldog házassággal a háta mögött monda, nem kell érvet keresni a váláshoz, lehet azt találni, ha akar az ember. Milyen igaza van! A hűséghez elhatározás és hit kell, komoly hit mind a két fél részéről.

 

Sokan értik félre a szeretetet. Gyermeki korban csak az anyai szeretetet tapasztaltuk meg, s úgy éltük meg ezt a gondoskodást, hogy az nem ismer korlátot és határokat. Sokan felnőttként is ezt várják el a másiktól. Meg kell találnunk helyünket a világban, megismerni magunkat, és helyes célokat kell kitűznünk. Ha odafigyelünk magunkra, megtanulunk másokra is odafigyelni. Ha megtanuljuk elfogadni magunkat, a másikat is el fogjuk tudni fogadni. Ha pozitívan és szeretettel teljes lelkülettel fordulunk magunk felé, akkor mások felé is ilyenek tudunk lenni. Szeretet adni, tovább adni azt, amit szüleinktől kaptunk, és rájönni, hogy szeretni valakit a legnagyobb boldogság a földön. Így megtanulunk szeretni. Igazán szeretni, mely szeretet immár türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S ekkor a szeretet nem szűnik meg soha.

2 komment

Címkék: szerelem szeretet valentin nap párválasztás


A bejegyzés trackback címe:

https://koronascimer.blog.hu/api/trackback/id/tr425814013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kov_vacs 2014.02.14. 12:50:25

Szerintem nincs ilyen "jelenkori közgondolkodás".

Vannak olyan emberek, akik saját magukból nem tudnak még kilátni sem, nemhogy kilépni, de nekik - értékválasztástól függetlenül - nem lesznek tartós, kölcsönös partnerségen alapuló kapcsolatuk. Ki a fene akarna együtt lenne egy egoista marhával, akinek minden saját magáról szól?

Körülírtad, elmondom más szavakkal, hogy szerintem mi a tartós és jó minőségű párkapcsoalt alapja. (Ami nem azonos a szerelemmel, mert azt nem tudod garantálni. A tartós és jó minőségű párkapcsolatot sem tudod, de azért legalább tényleg meg tudsz tenni mindent.)

Kell hozzá két olyan ember, aki a _saját_ lábán áll. Aki egyedül is jól megvan a világban: ismeri önmagát, jó és rossz tulajdonságait, képességeit és korlátait. Aki nem attól érzi magát jónak/szépnek/okosnak, hogy valakit tart maga mellett aki ezt bizonygatja. Aki nem attól érzi magát szeretetre méltónak, hogy valaki folyamatosan bizonygatja, hogy szereti. Akinek nincs szüksége anyai gondoskodás határtalanságára, mert megáll a saját lábán mind érzelmileg, ming egyéb módokon.
És így keres párt - egy hasonlóan saját lábán álló embert.

Ha ez sikerül, akkor jön a munka második része: hogyan képes elfogadni egymást a két különböző ember, akik a saját lábukon állnak. Ha ez sikerül, akkor egy különösen magas minőség jön létre, a kölcsönös tisztelet és szabadság légkörében.

(Persze vannak féloldalú kapcsolatok, amelyek a maguk módján remekül működnek. Mindannyian ismerhetünk pl boldog papucsférjeket, akiknek teljes az élete a harcias feleségük mellett. Neki ez így jó - még akkor is, ha ez nem két egyenlő fél kapcsolata.)

Ha nagyon röviden kellene megfogalmaznom, hogy hogyan működtethető jól egy kapcsolat, egyetlen dolgot emelnék ki:
A gondok idején te és a párod vagytok a barikád egyik oldalán. A probléma a másikon. Ha ezt nem felejted el, nagy baj nem történhet veletek.

erdomezo 2014.02.17. 18:38:13

Szerintem elsődlegesen a Teremtőben kell hinni és nem magunkban. Amiről itt írva van főleg, az a felebaráti szeretet. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Nagyon fontos, alapvetően erre (kellene) alapozódnia minden emberi kapcsolatnak, közösségnek.
Ti férfiak szerelem nélkül leélnétek éveket, netán évtizedeket egy nővel? Egy párkapcsolat nem egy munkahely, ahol van teljesítménymérce, bérezés, juttatás, szabadnap stb.! Persze, aki még életében nem volt igazán szerelmes és nem szeretett feltétel nélkül (nem összekeverendő mindez a fellángolással), az nem érti, miről beszélek. Abban egyetértek, hogy kell egy mérce, egy olyan szint, ami alatt nem „keresgél” az ember. De szerintem ez alap dolog.. Egyébként elgondolkodtató, hogy kb. ugyanannyi a válások száma, mint a házasságoké. Egy atya szavait idézném: „nem a családdal van a baj, hanem az emberrel.”
süti beállítások módosítása