Koronás címer

Közéleti blog. Emlékeztek a címervitára? Nem? Nem baj, a véleményem már ismeritek...

Demokratának lenni

"Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."

Friss topikok

Linkblog

2012.05.08. 14:42 koronás címer

Hibás a magyar érettségi és a javítókulcsa

 Felmerült bennem az ötlet, milyen lenne kitöltetni az idei magyar érettségi első fejezetét, mely csupán egy egyszerű szövegértési gyakorlat. Emlékszem 11.-es korunkban már nevetve írtuk meg az ehhez hasonló mintafeladatsorokat, megközelítőleg 35 perc alatt. Javarészt hibátlanra sikerült, csak olyan bakikat követtünk el, melyek apró figyelmetlenségekre vezethetőek vissza. Végzős gimnazistaként az érettségin sem jelentett komolyabb kihívást a szövegértés, jóleső érzés volt egy könnyűnek mondható feladatsorral indítani. 

 

Az idei feladatsorral viszont komoly problémám akadt, rögtön az első feladatnál. Sorrendbe kellett állítani azon eseményeket, melyek a „Nemzeti olvasókönyv” megszületéséhez vezettek. Az egyik ilyen esemény a következő volt: „Az előadás élénk visszhangot keltett.”. Ennyit hülyültem az évek során? Ez lehetetlen, többször átolvastam a szöveget, de nem, sehol nem találtam még csak nyomát sem annak, hogy bármilyen „előadás” szerepelt volna a szövegben. Végül rájöttem mire gondolhatott a feladat készítője, de először tisztázzuk mit jelent a szó, előadás. Az Akadémiai Értelmezőszótár szerint az előadás szó jelentése: 1. Az a cselekvés, hogy valaki elmond, előad valamit. Érveinek ~akor. 2. Tudományos vagy közérdekű kérdésnek hallgatóság előtti fejtegetése. / Ennek szövege. Megírta az ~át. 3. Irodalmi, zenei stb. alkotásnak, látványosságnak, műsor(szám)nak közönség előtti bemutatása. Mit mond a Magyar szókincstár az előadás szóról? Ismertetés, beszéd, felolvasás, expozé, kifejtés, fejtegetés, beszámoló, referátum, prelekció, kommentár, előterjesztés, tanóra, illetve rendezvény, műsor, hangverseny, bemutató. Mit mond az etimológiai szótár? Már 1569 óta találkozhatunk e szóval írásban. Tehát nem egy túl fiatal szóról van szó, jelentése egyértelmű. De nem mindenki számára! A szövegben ugyanis egy rádióinterjú szerepel, mely Lukácsy Sándorral készült. „Szavaimnak nagy visszhangja támadt.” így ír az interjú alanya. Kikövetkeztethető, hogy mire gondolt az érettségi feladatinak készítője, de ettől még a feladat hibás. Engem megzavart, lassított, azt feltételeztem elsőre, hogy átsiklottam egy részleten, de nem. Hibás a mondat. Egy interjú nem előadás, mást jelent a két szó. Az interjú párbeszédes formában zajlik, az előadás frontális, monológ, általában interakció nélkül. Ez a rádióinterjú például akkor lehetett volna előadás, ha egy pódiumbeszélgetést közvetít a rádió. Erről viszont a szövegben nincs szó, és utalás sincs rá. Elképesztőnek tartom, hogy egy magyar érettségiben hibás szó szerepel.

Ezt igen komoly hibának tartom.

 

Második problémám szintén az első feladattal kapcsolatos, méghozzá az események sorrendjével. A megoldásban a következő sorrend szerepel: 5.: „Lukácsy Sándor 1984-ben rádióinterjút adott.”, 6.: „Szükség lenne a ránk hagyományozott gondolatok közkinccsé tételére magyar nyelven is.”. Idézem a szöveget: „... Fölvettem persze a szép és fontos passzust gyűjteményembe, de ez csak idegen nyelven fog megjelenni, a magyar olvasónak nem lesz hasznára. Szükség volna, mondtam a rádióban, egy hazai gyűjteményre, mely tartalmazná azokat a szövegeket, melyeknek ismeretét egészséges nemzeti tudat nem nélkülözheti.” Véleményem szerint a javítókulcs hibás, fordítva lenne helyes. Egyrészről a gondolat, miszerint szükség lenne magyar nyelven is egy ilyen antológiára nem a rádióinterjú (a dolgozat készítők szerint előadás) közben született meg, hiszen az előző mondatból látszik, hogy az interjúalany már korábban sajnálkozott, hogy nem jelenik meg magyarul az antológiája. Nehezen képzelhető el az, hogy a gondolat, mely szerint „Szükség lenne... magyar nyelven is” nem rögtön, abban a pillanatban futott át Lukácsy Sándor agyán, mikor bevett egy passzust a gyűjteményembe, mely ”...a magyar olvasónak nem lesz hasznára.” Hiszen amikor azt mondja, hogy „nem lesz hasznára”, akkor rögtön felmerül benne, hogy szükség lenne-e rá, hiszen ha nem merülne fel az ötlet, mely szerint szükség van rá, akkor fel se merül, hogy hasznára lesz-e a magyar olvasónak az antológia vagy sem. Az interjú viszont később készült, és itt megemlíti, „Szükség volna, mondtam a rádióban...” Nehezen képzelhető el, hogy a rádióinterjú közben döbbent rá arra, hogy szükség van magyarul is megjelentetni egy válogatást, de ha tegyük fel mégis, akkor a sorrend a következő: elkezdődött az interjú, felmerült az ötlet, befejeződött az interjú. Ez esetben is hamarabb történt az interjú – habár folyamatosan – mint az ötlet felmerülése. (Párhuzam: Bementünk a vízbe, és úsztam pár hosszt háton. Mi történt hamarabb? Bementünk a vízbe, utána úsztam pár hosszt.) Utána merült volna fel, hogy szükség van „a ránk hagyományozott gondolatok közkinccsé tételére magyar nyelven is.”? Nem. Előtte. A vizsga készítője véleményem szerint a szükség szót összekeverte az igény felmerülésével. A szükség, már korábban felmerült, míg az igény, csak az interjú után merült fel. „Szavaimnak nagy visszhangja támadt. Levelek, telefonhívások, ismeretlenektől is. Volt, aki azt írta, odaadná egyhavi fizetését, hogy megvehesse a nemzeti olvasókönyvet...”

Ezt igen komoly hibának tartom.

 

 

Végül az utolsó problémám az érettségivel. A 10. feladatban idézetekről kell megállapítani, hogy azok a Nemzeti olvasókönyv melyik tárgyköréből származnak. A harmadik idézet így szól: „Erejének és tehetségeinek szabad kifejlesztésére egyenlő joggal bír minden egyes, amennyiben ez másoknak szabad kifejlődését nem akadályozza. Ugyanezen jog illeti mindenik nemzetiséget, s ebben áll nemzeti jogosultsága.” (Eötvös József, 1851) Ez az idézet a liberalizmus klasszikus alaptézisét állítja középpontba, mely szerint az egyénnek mindent szabad, amíg más egyén hasonló joga csorbát nem szenved. Emellett szerepel mellékesen, hogy „Ugyanezen jog illeti mindenik nemzetiséget, s ebben áll nemzeti jogosultsága.” Az idézet központi mondanivalója a liberalizmus tana, emellett, mellékesen szerepel az „ugyanezen jog” kezdetű mondat. Az idézetre pillantva és a karakterek számát figyelembe véve szintén arra a következtetésre jutunk, hogy az idézet központi témája a liberalizmus. Ennek fényében véleményem szerint akár a „szabadság és demokrácia” fejezetbe is tartozhat. A javítási-értékelési útmutató szerint viszont csak egy válasz fogadható el, miszerint ez az idézet a „béke és barátság minden néppel” fejezetbe tartozik. Én e kettő megoldás között vacilláltam, végül az előbbi mellett tettem le voksomat. Miért? Az idézet központi része a liberalizmusról szól, ez sokkalta inkább köthető a „szabadság és demokrácia” témakörhöz. Ugyan a második mondatban szóba kerülnek más nemzetiségek, de itt is más nemzetiségek jogairól van szó. Miről árulkodik ez a mondat: „ebben áll nemzeti jogosultsága”? Egy nemzet jogairól. Mikor kerül szóba egy nemzet joga? Akkor, ha annak jogai csorbát szenvednek, elnyomás alatt vannak, más nemzetek csorbítják annak jogát. Eötvös – feltételezésem szerint – a Magyar Királyság területén lévő nemzetekkel való politikai viszonyra gondolt, talán a nyelvhasználat kritikus kérdésére. Nem kerül elő sem a béke, sem a háború, sem a barátság, sem az ellenségeskedés, sem a gyűlölet. Jogról van szó, mely ideális esetben mentes mindenféle érzelemtől. Megítélésem szerint az, hogy más nemzetiségek számára milyen jogok biztosítandóak egy országon belül, az inkább a „szabadság és a demokrácia” témakörbe tartozik, nem a „béke és barátság minden néppel” témakörbe.

 

 

Az első és utolsó feladat megoldásai csak a javítási-értékelési útmutató szerint értékelhetőek, mely súlyosbítja a helyzetet. A javító tanárnak nincs joga mérlegelni azt, hogy a tanuló vajon mire gondolhatott. Meg van kötve a keze. Ebben az esetben egy hibás javítókulcsot kiadni, melyre kötelezően támaszkodni kell, igen komoly hiba.

 

Véleményem ez egyenesen botrányos. Az első feladat esetében a javítókulcs egyértelműen hibás, rossz. Az utolsó feladat nem egyértelmű, véleményem szerint mind a két megoldást el kell fogadni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás magyar botrány vizsga érettségi középiskola közoktatás középszintű megoldókulcs


A bejegyzés trackback címe:

https://koronascimer.blog.hu/api/trackback/id/tr704496202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása